2015. március 15.
”Hol sírjaink
domborulnak, unokáink leborulnak és áldó imádság mellett mondják el szent
neveinket…”, írta 1848 márciusában Petőfi Sándor a Nemzeti dalban. Most, a 21.
században is fontos, hogy megemlékezzünk a forradalom és szabadságharc hőseiről.
1848. március 15-e az a nap, amelyre minden magyar büszke. Büszke, mert a
márciusi ifjak példaértékű cselekedetet hajtottak végre, amikor szembeszálltak
az elnyomó hatalommal és nem félve a megtorlástól, a legkeményebb fegyverrel, a
tiszta szavak és tiszta szívek erejével indultak harcba.
Kokárda, Nemzeti Dal, Táncsics Mihály, Pilvax Kávéház, Petőfi Sándor, Jókai
Mór, Vasvári Pál, Landerer nyomdája, a Tizenkét pont, forradalom, márciusi
ifjak, Nemzeti Múzeum, szabadság. Ezekről a fogalmakká vált szavakról, minden
magyar embernek ugyanaz jut eszébe: a legnagyobb nemzeti ünnepünk, az 1848.
március 15-ei forradalom, a szabadságharc kezdete. Ezen a napon egy maroknyi
fiatal „írástudó” elindított egy lavinát, amely megváltoztatta a magyar nép
életét.
Március 15-e a nemzeti függetlenségért
folytatott évszázados harcaink szimbóluma. Ezen a napon mindnyájukban kell,
hogy legyen egy érzés, egy szívszorító érzés, amely szavakba nem foglalható.
Illyés Gyula szavaival: ”Zúghat az ünnep; idebenn így ünnepelek, hallgatag.”
Március 15-e méltó megünneplése rajtunk,
rajtatok, diákokon is múlik. Kiváló elődeink emlékének ápolásával tudunk hatni
társaink és az utánunk következő nemzedék nemzeti öntudatának megőrzésére és
épülésére.
Idei ünnepélyünk több szempontból is rendhagyó módon emlékezik meg 1848 forradalmi napjairól.
A településen működő Labdarózsa kórus mellett iskolánk énekkara és kamarazenekara is részt vesz az ünneplésben.
A nyolcadik osztály az 1848-as forradalomhoz szorosan kapcsolódó neveket, fogalmakat járja körül. Meghatározásaik, képzettársításaik hűen tükrözik, hogy mit is üzen a ma fiatalsága számára Petőfi napja.
Az ötödikesek a forradalmár költő szimbolikus jelentőségű művéből, a János vitézből adnak elő egy jelenetet.További képek a Galériában.