Emlékezzünk azokra a 168 évvel ezelőtti történésekre, amikor az első tavaszi sorsfordulón a fény végigpásztázta Európát, s amikor Pestre ért, felébresztette a szunnyadó lángot, mely erőt adott hazánknak megvívni harcát a császár és a múlt ellen. Nemzetünk életében az olyan történelmi sorsfordulók egyike ez a nap, amelynek által többnek és igazabbnak tudjuk magunkat, érezzük egy közösség törvényszerű összetartozását, s magunk mögött tudjuk azt a szellemi erőt, amit Széchenyi, Kossuth, Petőfi, Arany, Vasvári, Táncsics és Jókai életműve jelent a magyarságnak.
Cselekedetük történelmi érvényét még a szabadságharc
legyőzésének tragédiája sem törölheti el. 1848-ban a nemzeti függetlenség, a
szabadság kivívása és a polgári haladás volt a tét, mert a földön mindennek
hivatása van.
A virágnak, hogy nyíljon, a fának, hogy gyümölcsöt teremjen, a földnek, hogy
kenyeret adjon, az embernek, hogy eszméivel, gondolataival beilleszkedjen az
erkölcsi világrendbe, melynek végső célja nem más, mint a tökéletesség elérése.
Oly korban élünk, amely érettséget követel tőlünk. Szabadság nincs felelősség
nélkül. Mindenért és mindenkiért! A múltat idézzük, hogy merészebben lépjünk a
holnap elé.
Amelyik nép a múltját elfelejti, annak a népnek nem lesz jövője sem!
Ma a hazaszeretet
megnyilvánulása, az összefogás. Ez a nagy üzenete ennek a napnak, örülünk a
szabadságnak, megharcolunk a szabadságunkért. Szeretjük a hazánkat, és ezért
képesek vagyunk minden ellentétet félretéve együtt képviselni annak érdekeit.
Ez legyen az, amit mi hazaviszünk és így építsük azt a jövőt, ami mindnyájunk
közös jövője.
Horváthné Gacsályi Marianna
Intézményvezető